Varjú és Spolarics Est

„Miért nézi magát tükörben a kandúr?
A kandúr pedig azt mondja magának:
Lakik ebben a tükörben egy másik bámészkodó nagy kandúr!
Engem bámul azzal a folyton változó szemével, s egyfolytában utánoz!
Ez fura.
Sokkal inkább a maga útját járó, bölcs és rezignált jellemre törekszünk!
Van úgy, hogy éjjel tör rá a csecsemő állapot, bizonytalan, még vaksi életéből, mikor a kölkek átdobták a kertbe, s két viola közt hosszabb volt az út, mint ami ésszel elképzelhető.
Némelyik ember nem is képes rá, hogy elképzelje,
némelyik meg talál egy falevélre,
kopott gyöngyökre, s beléjük szeret.
Ez a szerelem képessége, ennél kevesebb mire jó?
Tűrhető szerepekre, tűrhető fiktív világban, ahol az idő és egyéb járókák felmagasztosulnak.”

„Mért szereti maga a piszkos-kéket? Hát az nem szín!
Teremtőm! Honnan venném?!
Nem kell mindent valahonnan venni! Itt ülök és látom: nem szín.
Jó, jó, nem értek hozzá. Elvileg. Maga pedig ért hozzá. Elvileg.
Mert magának ez a vallása.
Ne szentségeljen, ezt nézze inkább: (felmutatja a szalmavirág szárát)
Ez mi? Forma. Szín.
Na, látja. Nekem pedig a szalmavirág szára.
Azé a szalmavirágé, amit az úton leltem.
Most akkor én a maga vallása szerint hülye vagyok?”

Alkotótársak: Balogh Edina, Tölli Juci, Nagypál Gábor

Előadó: Varjú Olga

2013. október 14. 19.30: A vízzel szemben
Egyszemélyes színház

Víz.
Az Amorphophallus titanium: óriáskontyvirág vagy titánbuzogány.
A név a görög amorphos (formátlan), phallos (penis) és a titan (óriás) szavakból áll össze.

Mi?
A virág magassága elérheti a 3 métert, a föld alatti gumó súlya pedig az 50-75 kilogrammot. Maga körül erős bűzt, dögszagot áraszt, ezzel vonzza a beporzáshoz szükséges legyeket és rovarokat, el is riaszt vele sok kártevőt, az embert is. Katalin. Kocc.

Virágzás után, a gumóból kihajt egy levél, amely egy kisebb fa magasságát éri el. Évente a levél elfásul és a teteje három részre oszlik, amelyből aztán több kisebb levél nő ki.
Az évek munkája pedig meghozza gyümölcsét: piaci részesedésünk a Q3 időszak végére elérte a 86%-ot, a férjemmel meg a gyerekekkel pedig egy jó ideje csak post-itelünk.
Groteszk? Röhej. A nő egy virág.
Az új lomb 6 méter magas és 5 méter széles lehet. Minden évben az elfásult levél elhal, és a következő évben új levél nő a helyébe. Földünk kétharmada vízből áll. Víz.
Persze ez folyik minden szinten. Le vagyunk épülve, le vagyunk építve.
Milyen jó lenne, ha önmagunkról is ilyen könnyen kaphatnánk egy külső képet.
Megtudni, hogy silány, nélkülözhető és öreg vagy…
Ezt most miért mondtam?
Az alkotókról

Készítették: Barta Árpád, Csató Zsófia, Sporalics Andrea, Tímár Rita
Játsza: Spolarics Andrea