Réti Anna: Back to Basic/Ujvári Milán: Show

„…Előfordul, hogy egész nap nem néztem bele a tükörbe, és amikor szembe jövök magammal, egészen meglepő a látvány. Valahogy a bent, nem tükrözi a kintet. A kint nem ugyanaz, mint a bent. Csomó új barázda van…

…Mi változott? Például az idő. Úgy értem, hogy nincs időm. Mert az nem csak az enyém, hanem azt másoktól veszem el. Ezért nem csinálhatok vele bármit, akármit, nem folyhat szét, hanem azt nagyon, nagyon jól kell felhasználni. Legjobb, ha egyszerre két hasznos dolgot csinálok, mondjuk teregetek és felhívok valakit…. És amikor az van, hogy akkor most bármit csinálhatok, az a legrosszabb, mert akkor nekem kell kitalálni, hogy…hogy pazarlom el az időt ami nincs mert… nem is tudom…

… Nem lehet csak úgy meggondolatlanul csinálni dolgokat. Mindent meg kell gondolni és ez rém fárasztó. És ettől a meggondolástól, hogy rágondolok arra, hogy meg kell gondolni, már ettől elfáradok előre és akkor néha bele se kezdek. Ja! És abba bele se merek gondolni, hogy mi lesz később… (mosolyog)…

…Szóval az igazság az, hogy én csak táncolni szeretnék. De nem csak úgy magamnak. Na hát ez valahogy hozzátartozik a „valakiséghez”, hogy én azt gondolhassam, hogy ez vagyok. Ez a valaki, aki táncol és így mondja el, hogy mi van…

… Mindig azt hiszem, hogy ha majd odaérek, akkor ott megtudom. De közben egészen mást tudok meg, mint amire számítottam. Hogy lehet így… egyszerűen ott lenni? Nem is vagyok ott! Hogy lehet így…nem is vagyok… nem is vagyok itt. Hol vagyok akkor? (sóhaj) Hogy fogok így tudni táncot csinálni, ha nem is vagyok ott? Most akkor ezzel mi van?”…

…Csókolom! Le tetszik ülni? Nem. Egyáltalán nem tetszem….

Réti Anna 2005 óta készít saját koreográfiákat, melyek több magyar és nemzetközi díjban részesültek, háromszor nyert Lábán Rudolf díjat Lélek pulóver nélkül, Vis-a-vis találkozások A-val, és MAJDHALESZIDŐM című darabjaival.
2018-ban készítette utolsó darabját majd az elmúlt években nem táncolt, nem koreografált. De mi változott ez alatt a 8 év alatt?
A Back to basic című szólótánc előadás önvallomás az alkotói és női útkeresésről, a múló időhöz való viszonyulásról, a bolyongásról, ami maga az élet. Mit jelent a test, ha öregszik? Kicsoda a táncos, ha nem táncol?

Koreográfia, előadó: Réti Anna
Zene: Amos Ben- Tal
Dramaturgia: Simányi Zsuzsanna
Video, foto: Herbai Máté
Fény: Mervel Miklós
Tér: Körmendy Pál
Hangtechnikus: Barna Balázs
Vágó, fotó utómunka: Lukács Mihály

Támogatók: Pro Cultura Urbis Közalapítvány, Független Előadó-művészeti Alap, Műhely Alapítvány, MU Színház, Katlan Csoport, Pesthidegkúti Waldorf Iskola

„Előadásaink a Pro Cultura Urbis Közalapítvány és a Független Előadó-művészeti Alap anyagi támogatásával valósultak meg.”

Külön köszönet: Molnár Ildikó, Ardai Petra, Körmendy Pál, Samu, Jakab

Ujvári Milán: SHOW

„Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” Mark Twain

KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.

Ujvári Milán szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.

Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is. Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál a jobb?

Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?

Ujvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen.

„De milyen show az, amelyből hiányzik a káprázat, a csillogás, a konfettieső? A színes-szagos látványvilág, a bombasztikum, és nem kiszolgálja a publikumot, hanem szembe megy a nézői elvárásokkal? Másmilyen. Elsősorban is lassú, gondolkodós és emberarcú, szinte vallomásos, azaz minden ízében Újvári alkatára, habitusára, személyiségére szabott. „
Králl Csaba

(https://www.es.hu/cikk/2020-03-27/krall-csaba/nema-show.html)

Előadó: Ujvári Milán
Dramaturg: Laboda Kornél
Zene: Fancsikai Péter
Fény: Vida Zoltán
Díszlet és Jelmez: Kiss Julcsi
Fotó és videó: Várnagy Kristóf
Koreográfus: Ujvári Milán

Támogatók: NKA Imre Zoltán Program, i-Portunus Mobility Program by the Creative Europe Programme of the European Union, Movein Studio Budapest, O Espaco do Tempo – Montemor o Novo, Portugal