Tanger után Párizsban folytatódik a mese. Maya már világhírű táncosnő. Az ifjú milliomos is vígan éli világát. Kiderül, hogy állítólagos áldozatának kutyabaja. A pisztolygolyó egyetlen hajszálában sem tett kárt. A fiatalember nem úgy viselkedik megmentőjével szemben, mint ahogy az operettmorál szerint kívánatos, de mindez pillanatnyi késedelmet jelent csupán. A szerelmesek egymásra lelnek, s örök boldogságban egyesíti őket az áradó zene, no meg a trükkös szövegkönyv.
Fényes Szabolcs így vallott önmagáról, mikor 1967-ben a Maya szabadtéri bemutatójára készültek: "Mit is írhatnék harmincöt éves zeneszerzői jubileumomra? Talán csak ennyit: meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel az életem összefonódott, a melódia lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zenének - hogy is mondjam csak - humánuma. Dallamától emberi a muzsika."
táncosok: Horváth Zita, Kulcsár Noémi, Nagy Eszter Kata, Zombori Dorottya, Csere Zoltán,Feledi János, Kiss Róbert, Túri Lajos
valamint: Hegedűművész, a partnere, Merimaux, Impresszárió, Rendőrtiszt, Colbin, Maître d’Hôtel, Varietéigazgató, Néger táncos, Louis, főpincér, Öltöztetőnő, 1. légionista, 2. légionista
zenei vezető: Kákonyi Árpád
rendezőasszisztens: Lázár Rita
díszlet: Ambrus Mária
jelmez: Benedek Mari
Maya4koreográfia: Ladányi Andrea
dramaturg: Ungár Júlia
súgó: Szecskó Andrea
ügyelő: Ludányi Andrea
korrepetitor: Csüllög Judit
rendezte: Zsótér Sándor
Az előadás időtartama: 2 óra 40 perc (1 szünettel)
A X. Pécsi Országos Színházi Találkozó legsikeresebb előadásai közül három Thália-különdíjban részesült, ezek a PosztPOSzT Fesztiválon láthatók.
