A műsorban közreműködik: Aradi Tibor, Felméri Péter, Ihos József, Három Kismalac, Orosz György, Varga Ferenc József és sokan mások.
Maksa Zoltán: Születésnapomra
„Maksa Zoltán 50 éves” – olvasom magam előtt a február 14-re szóló meghívót, és bármennyire szeretném, nem vagyok képes felfogni.
Hogy lehet ez? Amikor folyamatosan én voltam a legfiatalabb a Rádiókabaréban, amikor osztálytalálkozón 20 éven át mondták az osztálytársak: „Zoli, te semmit sem változtál, hogy csinálod?”
Hogy csináltam? Talán a sok mosoly, a napi 3-4 kötelező, jóízű nevetés, talán a felém megnyilvánuló szeretet, elismerés, és – főleg az utóbbi években – hála az igényes, politika-, és trágárságmentes szórakoztatásért, talán mindez együtt konzervált ily módon, hogy akármennyi is az életkorom, ugyanannak a húszéves, bajszos, mosolygós fiatalembernek érzem magam, aki még mindig kettesével szedi a lépcsőket, aki órákig képes az elektromos játékautópályája mellet gubbasztani műszaki egyetemi tanár barátjával, s aki rohan a jegypénztárba, ha kedvenc metálbandája hazánkba érkezik…
Hogyan lehet ezt megünnepelni? Szabad-e egyáltalán, ünnep-e ez egyáltalán másnak is? Lehet-e egy korszak lezárása, hogy valami új következzen, lehet-e, tudunk-e együtt örülni valaminek, valakinek ebben az embergyűlölő világban? Lehet-e ez egy méltatlanul félresöpört rádiós-televíziós generáció ünnepe, akiknek egyetlen bűne, hogy nem állnak be a celebsorba, s nincsenek balhéik, csak produkciójuk?
Hogyan lehet ezt túlélni? Ez olyan kérdés, amiről azt hiszem, mindenképpen beszélnünk kell. Nekünk, ötveneseknek. Tegyük meg! Február 14-én a Mikroszkóp színpadon. A Rádiókabaré mikrofonja előtt… Most is, mint immár 30 éve havonta. Egy olyan születésnapon, ahol az ünnepelt már eddig is annyi ajándékot kapott, hogy ezzel az estével a töredékét sem tudja visszaadni. De megpróbálja a szokásos mosollyal, hittel, kedvességgel és intelligenciával, ahogy megszokhattuk tőle… Immár 50 évesen…
