"Régóta szeretnék az önismeret kusza útvesztőjében eligazodni, vagy legalábbis értelmet találni tetteimnek, reakcióimnak… ezek ugyanis régről bevésődött, automatikus válaszok. Generációkon át a berögződött mintákat rekonstruáljuk, éljük át újra és újra, apróbb változásokkal… ezeken a bevésett mintákon lenne érdemes elindulni, felfejteni és végül letenni ezeket a transzgenerációs csomagokat.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: utorok, 23. september 2025, 19:00
"Régóta szeretnék az önismeret kusza útvesztőjében eligazodni, vagy legalábbis értelmet találni tetteimnek, reakcióimnak… ezek ugyanis régről bevésődött, automatikus válaszok. Generációkon át a berögződött mintákat rekonstruáljuk, éljük át újra és újra, apróbb változásokkal… ezeken a bevésett mintákon lenne érdemes elindulni, felfejteni és végül letenni ezeket a transzgenerációs csomagokat.
Új darabomban a lelkek összekapcsolódásának rejtélyéről gondolkodom, arról a láthatatlan szálról, ami embereket összefűz, és egy szövevényes hálót alkot közöttük, mely nem tapintható, mégis olyan erősen jelen van, hogy mágnesként húzza őket össze, időről időre. Ez a kapcsolódás nem engedi - még ha más irányt is vesz a sorsuk - elszakadni e lélek-kötelet, mert a múlt mindnyájunkat meghatároz, formál és emlékek képében jelen van.
Hogyan választódunk ki egymás számára? Mi az a szimpátia, ami alapján hirtelen beléphetünk egymás életébe, és jelen lehetünk úgy, mint ismerős, barát vagy szerető? Az idő, a tér, az érdeklődési kör tényezői a legfontosabbak, vagy létezik-e valami láthatatlan huzal, ami összehúz minket és utána már nem is tud elengedni? A kapcsolódás, a kötelék, mely összefűz egy életre vagy még tovább...
Ismerős az a bosszantó jelenet egy filmben, amikor a férfi és a nő pont máskor néznek vissza, így félresiklik a kapcsolatuk?! Lehet hogy ez véletlen?! Szerintem mindent mi irányítunk vágyainkkal, gondolatainkkal, tetteinkkel, elengedéssel és türelemmel…
így hát az én filmemben jókor, jó időben néznek vissza egymásra…
Előadják:
Levinne Yvette Rafaelle, Maria Jose Borges, Marika Masuda, Marika Trucci, Matthew Bell, Varga Bendegúz, Varga Donát, Alice Gazzoli, Adéle Petit
Koreográfus asszisztens: Varga Donát
Zene: Gergely Attila
Fény: Földi Béla
Video mapping: Juhász Péter
Koreográfus: Sághy Alexandra
Támogatok: Budapest Táncszínházért Alapítvány, NKA, KIM, Budapest Fővárosi Önkormányzat
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
Kátya… Mit is írhatnánk Róla, amit még nem írtak meg? Mit is mesélhetnénk el Kátyáról, amit még nem hallhattunk másoktól? Talán semmit és ugyanakkor a mindent! Mert Ő az volt, aki mindannyian lenni szeretnénk. Egy elképesztő tehetség, kérkedés nélkül. Egy igazi bohóc, aki véresen komolyan tudott csak játszani. Egy szertelen, bájos, e világban sokszor elveszett lány, aki másoknak mégis utat mutatott. És Ő volt a fény, akinek hatalmában állt elűzni a mindennapok nyomorúságát. Őt idézzük meg és köszöntjük születésnapja alkalmából, ragyogó művészek segítségével, egy páratlan emlékest keretében.
A világsiker most Budapestre érkezik! Gyerekeknek álomszép kaland, felnőtteknek mélyen megérintő történet – közös családi élmény, amire még évek múlva emlékeztek!
Egy magányos csavargó, akinek semmije sincs – csak a szíve. Egy árva kisfiú, aki minden szeretetre éhes. Egy hideg, szürke…
položka/y v košíku
celkom:
Váš časový limit na nákup vypršal. Prosím, znova vložte vstupenky do košíka.
