Analízis (Társaság) # 17

Az Analízis irodalmi-pszichológiai estjein a legközösebb tapasztalásaink, az életünket meghatározó folyamatok, az elme állapotai kerülnek a fókuszba minden hónapban. Olyan kérdések, amiket sokszor elrejtünk, amiket nem merünk ki-vagy átbeszélni, amikről tabu beszélni, amik titkaink.
A sorozat 2025. márciusától a Hegyvidéki Kulturális Szalonban kerül megrendezésre.

A decemberi alkalom témája: a TITOK.

„Te kis piszok, nem látod, hogy titok?” – egy talán mindannyiunknak ismerős bejegyzés gyermekkori naplóink sarkából, de milyen kifejező, ha felnőttként gondolunk rá. Hisz a kíváncsiságra utal, ami mindannyiunkat arra vezetett anno, hogy a behajtás mögé nézzünk.        S mennyire jellemző ez… Az a titok, amit csak egy ember tud? Van olyan ember, akinek nincs titka? S vajon addig tart a titok, amíg megtartjuk magunknak, vagy amíg feloldjuk a ki-vagy elbeszélhetetlenségét? Titok – egy súly, nehézség cipelése. Sötét titok – legtöbbször a testünkre, vagy akár az egész létezésünkre hat. A titok ugyanis tényleg súly, amit cipelni kell.
A titoknál beavatottak száma valóban nulla, vagy a titok az, amit korlátozottan merünk felvállalni, megélni, átadni? A titok mindenképpen elrejtett információ – legyen az munkahelyi, családi, baráti, vagy érzelmi kérdés.
A titok velejárója a magány, a zártság, de persze az egyenesség is lehet – tudok titkot tartani! – mondjuk, és máris egy erkölcsi vagy etikai küszöbön állunk, hisz megosztotta valaki velünk a zárt világát.
Backman azt mondja: „A legtöbb ember nem elég bátor ahhoz, hogy titkok nélkül éljen. Mindenki álmodik olykor láthatatlanságról, de senki sem álmodik átlátszóságról.” Ismerős gondolatok?

Ünnepek előtt, egy kifelé élő társadalomban a titok még nehezebb kérdés: egyedül vagyunk, és még nehezebb megoldani a helyzeteinket, életünket – épp ezért együtt vágjunk bele, az idei utolsó Analízis esten!