„A múltam nem rendeződik bölcsen körém. Arcok, testek lökdösődnek mondván: „Én, én elsőnek!” Vannak boldog pillanatok, de aztán jön a többi, jóval számosabb. De még bármi megtörténhet velem az utolsó számadás napjáig.” /Édith Piaf/
Mi történik akkor, ha a fiatal, élete első nagy fellépésére készülő Edith találkozik az élete végén járó önmagával, Piaffal. Közös múltjukat felidézve együtt jutnak arra a pontra, ahonnan események sora Edithnek még a jövő, Piafnak már a múlt. Hogyan dönt Edith, ha beletekinthet saját jövőjébe? Vajon úgy is ezt a sorsot választja-e? A két nő végül csak együtt juthat el az őszintén kimondott felismerésig:
„Nem, nem bánok semmit sem.”
A kortárs táncos illetve bábszínpadi elemeket felvonultató előadásban élőben hangoznak el Edith Piaf sanzonjai.
„Szeretném tisztázni, ki is voltam, ahogyan az ember csak önmaga tisztázhatja magát. Ki is volt az a Piaf, az az Edith…”
Játszák: Balázs-Valler Kata, Turós-Máté Kinga
Színpadi adaptáció: Edith Piaf: Ma vie valamint Jean Noli: A titok című műve alapján írta:
Balázs-Valler Kata
Báb-díszlet: Balázs-János Balázs
Jelmez: Hermethia Puppets
Korrepetitor: Klesitz-Horváth Kinga
Művészeti tanácsadó: Csadi Zoltán
Rendező: Balázs-Valler Kata
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha…
Liliom, a „szerethető csirkefogó”. Liliom, a „külvárosi hintáslegény”. Liliom, a „kallódó életművész”. A „proletár”. Az „áldozat”. Az „asszonyverő”... Molnár Ferenc…
