Ritka párna ez! Vakító szép fehér. De kemény. Szikla a javából.
Mikor azt valaki a Gyurka feje alól ügyesen ellopocsikálja, és a feje alá első osztályú ződ posztót oroz észrevétlen, óriás lavinát indít el. Elszabadul a világ. Szinte mindenre fény derül. A kicsiségek homályban maradnak. Szinte.
A Kossuth-díjas Berecz András úgy tartja, hogy a mesemondó hivatása új életet lehelni a régi mesékbe, hogy a ma embere is értse meg az öregek nyelvét, a maga boldogulására használja a régiek bölcsességét, becsülje a rá hagyott örökséget.
„A varázslat a lényeg, ez nem színészi munka, nem egy betanult szöveg felmondása. Az emberek megérzik, hogy egy szabad, újrateremthető kultúra van a mese mögött, és hogy van egy nép, akinek a szavai nagyon fontosak.”