Hogy Mozart Varázsfuvolája nyitja a kistermi operajátszás 21. századi történetét, az aligha meglepő, hiszen az egyetemes operatörténet talán legtökéletesebb remekéről van szó, amely sokértelmű – de alapvonalaiban egyszerű – meséjével, a művészi és populáris elemek mesteri keverésével máig méltán számít a legnépszerűbb daljátékok egyikének, mégpedig nemcsak az elvakult melománok körében. A produkció a Marton Éva által vezetett Ének Tanszék közelmúltbéli hallgatóira, a magyar operajátszás emelkedő csillagaira, s Varró Dániel új, éppen erre az alkalomra elkészülő fordítására épül. A közönség soraiba is fiatalokat invitáló előadás rendezője, a tanszék színpadi játék tanára, Almási-Tóth András magát a Zeneakadémiát, egészen pontosan a szecessziós zenepalotát állítja majd a középpontba s teszi az előadás díszletévé. Ebben talán annak van kisebb szerepe, hogy Mozart operája és az épület ornamentikája egyaránt gazdag szabadkőműves utalásokban, ennél fontosabb, hogy a Zeneakadémia az előadásban a zene megkövült szimbólumává válik, s mi más volna képes a sötétség és a fény, az értelem és az érzelmek, az emelkedett eszmék és a természeti ösztönök, Sarastro és az Éj királynője ellentétpárjait összhangba rendezni, ha nem a zene.
Közreműködik: Hajnóczy Júlia, Halmosi Tímea, Jakab Ildikó, Rácz Rita, Cser Krisztián, Gaál Csaba, Kristofori Ferenc, Pataky Potyók Dániel, Szécsi Máté (ének)
A Zeneakadémia hallgatóival kiegészült Anima Musicae Kamarazenekar
Vezényel: Alpaslan Ertüngealp