Jegyvásárlás

– Hallod, ez egész jó, ezt hogy csinálod?

– Hát unatkoztam nyelvtanon, ezt nyomtam közben.

– Igen, azok az iskolai székek bírták. Ez valami speciális szék?

– Faszt, legolcsóbb Ikeás, csak kicsit megcsavaroztam itt-ott, hogy jobban bírja, mert azért nem arra lett kitalálva, hogy így terheljék órákon keresztül.

– Órákon keresztül? Te hülye vagy? De miért?

– Miért ne? Mert érdekel. Mert megtehetem. Mert van benne valami. Mert sem ez sem az. Ülök de mégsem, állok, de valójában nem. Kettő között. A limbóban.

– Mi van?

– Hát nem tudom. Ilyen átmenet. Egyik egyensúlyi pontból a másikba. Csak beleragadtam. Beleragadtam baszki és nem tudom tovább vagy vissza?

– Akkor te ilyen székművész vagy.

A Limbó nem végállapot és nem cél, hanem folyamat.

Nem megérkezés, hanem billegés.

Nem mozdulatlanság, hanem finom, folyamatos oszcilláció —

az egyensúly nem stabilitás, hanem állandó újrateremtés.

a Limbó olyan tér, ahol a bizonytalanság nem hiány, hanem aktív alkotóerő.

Az előadás egy hosszú távú önismereti gyakorlatra épül. Az alkotó minden reggelét szabad írással kezdi: ébredés után az első feladata, hogy leírja a gondolatait – szerkesztés, kontroll és öncenzúra nélkül. Ezek a szövegek válnak az előadások organikus, folyamatosan változó „szövegtestévé”. Ennek köszönhetően az előadás minden alkalommal másként szólal meg: a valós időben zajló gyógyulás, önreflexió és identitáskeresés rétegei átszövik a performanszot.

Ezzel szemben az előadás mozgás- és zenei struktúrája állandó. A koncepció egyik alapvető kérdése:

Hogyan lép párbeszédbe a stabil, absztrakt mozgásrendszer és a folyton változó, érzelmekkel telített gondolatcsokor?

Mi történik, amikor a test egy zárt kompozícióban dolgozik, miközben a szöveg – és a belső világ – minden alkalommal máshol tart?

Az előadás így folyamatosan keresi önmagát, ahogy az alkotó is. A néző ennek az élő, alakuló önismereti utazásnak a tanúja – és a saját reflexióin keresztül résztvevője.

Az előadás fizikai szövete és mozgásnyelve a sérülést követő rehabilitáció különböző fázisaiból építkezik. A gyógyulás során alkalmazott egyensúly- és koordinációs gyakorlatok nem pusztán technikai alapanyagként jelennek meg, hanem absztrahált, elrajzolt formában válnak az előadás koreográfiai struktúrájának részévé.

A Limbó pillanatkép egy testen és lelken belüli hegymászásról. Az alaptábor a csúcstámadás előtt. A test még a síkföldi működésben, a gondolat már a csúcs közelében. Akklimatizáció és átalakulás, az egyensúly keresése.

Az előadás nemcsak témájában, de formájában is átmeneti: egy monodráma és egy táncelőadás, egy cirkuszi szám és egy koncert között. Átmenet a dinamikus és a statikus között. Nem végállapot, de a végletek között feszül. Átmenet a mély és a felszín között, a mozgás irányára való tekintet nélkül. Különös lebegés és szabadság ebben a lebegésben.

2025 tavaszán, Csuzi Márton egy szóló előadás elkészítésébe kezdett, Hadd égjen – a pikáns dolgok jók a depresszióra címmel.

Ebből 2 munkabemutatót is csinált, ahol a nézők ráleshettek egy pillanatfelvételre a készülő előadásról:

1. MMA Essentia Artis, Pesti Vigadó – 2025. Március 29.

2. MUCH Fesztivál, Trafó Kortárs Művészetek Háza – 2025. Április 6.

Ezt követően, 2025 nyarán, hosszan tartó érzelmi és szakmai túlterhelés nyomán az alkotó/előadót egy külföldi turnén achilles-ín szakadás érte. Egy ilyen sérülés 37–38 évesen a legtöbb táncművész számára a karrier végét is jelentheti: a test, amely addig az elsődleges eszköz, hirtelen megbízhatatlanná válik, a szakmai identitás pedig veszélybe kerül. Ez a töréspont azonban nemcsak fizikai trauma, hanem személyes és művészi értelemben is fordulópont: újraértelmezi a terhelhetőséget, a teljesítménykényszert, a sikerről és kudarcról alkotott fogalmainkat.

Ez az esemény értelemszerűen 180 fokot fordított a készülő előadás koncepcióján is. Ami addig a cél volt, ezután majdnem lehetetlenné vált. Ezzel párhuzamosan viszont egy új irányt is kijelölt: az elfogadás, az egyensúly megtalálása, az új helyzet felhasználása került az alkotó fókuszába. Az előadás új címet is kapott: Limbó

Stáblista

Alkotó, előadó: Csuzi Márton

Zene: Csuzi Márton, Farkas Zazie

Dramaturg: Vörös Róbert, Szabó Székely Ármin

Fény, tér: Csuzi Márton, Földes Eszter

Szöveg: Csuzi Márton, Závada Péter

Külső szem: Zoletnik Zsófia, Lennart Paar

Producer: OneTwoMany Collective

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Művészeti Akadémia, Inspirál Cirkuszközpont