A Kincses Felvidék című műsorával a Magyar Állami Népi Együttes egy antológia keretében foglalja össze a Felvidék etnikailag sokszínű tánc- és zenekultúráját. Kiindulásként az alkotók azon tájegységek anyagából merítettek, ahol Bartók népzenekutatói munkássága is elindult (Gömör, Zoborvidék, Felső-Garam mente stb.), ám az igazi szándék nem egy leltár bemutatása volt, hanem inkább Bartók Kárpát-medence-koncepciójának érzékeltetése.
Az előadás jó alkalmat kínál Bartók Béla géniuszának újbóli felfedezésére. Ráirányítja a figyelmet arra az életműre és gondolkodásmódra, mely mintaként szolgál az együttes számára is. Eszerint a népzene és néptánc minél tökéletesebb megismerése után, abból kiindulva, saját, mai, aktuális nyelvünket kell megalkotnunk.
A Kincses Felvidék a Bartók-trilógia első része, melyben az együttes a forráshoz legközelebbi, ahhoz leginkább hasonlító formában mutatja be az „eredetit”. Az ezt követő részek az absztrakció egyre magasabb szintjén követik Bartók útját, és jutnak el az inspiráló mintától a kortárs nyelvig.