Jan Palach 1969. január 16-án, a prágai Vencel téren gyújtotta fel magát. Megdöbbentő cselekedete nagy hatást váltott ki Európában és a szocialista tömb országaiban, számos követőt találva magának. Tiltakozva a szovjet megszállás ellen, Jan Palach példájára négy nappal később Bauer Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén ajánlotta fel lángoló testét a nemzetért. 1969. január 28-án a Rákospalotai Köztemetőben helyezték örök nyugalomra a hatalom által engedélyezett legszűkebb családi körben, hatósági készültség mellett. Emlékét nemcsak a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság őrzi 2007 óta, nyughelyének védetté nyilvánításával, hanem a XV. kerület is megemlékezik hősiességéről, önfeláldozásáról, évről-évre.
„Ez a darab egy 17 éves fiúról szól, aki úgy érezte, hogy annyira igazságtalan a politikai rendszer, amiben él, hogy nincs más lehetősége, mint, hogy felgyújtja magát. Ezzel hívva fel a figyelmet arra, hogy nem ért egyet az orosz megszállással, a moszkvai báb rezsimmel, a cenzúrával és még sok más dologgal, melyek a szabadság megélésében gátolták. Végső soron egy igazságtalanul működő rendszer ellen tiltakozott így, és mivel történelmi távlatból mi is közösen tudjuk megítélni az ő korát, tudjuk, hogy igaza volt. De ez elég? Ettől nemes lesz az eszköz? Vagy változik bármi? Észrevesz a rendszer egyetlen hangot, még ha az vérfagyasztóan ordít is? Az előadásnak tehát fontos kérdésköre ez: Mit tehetek, ha úgy érzem nincs már eszközöm saját magam megvédésére. Elmegyek-e a végső határig? A történet szól persze hősiességről is, vagyis a fogalomról magáról. Hogy létezik-e? Hogy megváltozik-e bármi egy felfoghatatlanul nagy tett, vagy áldozat után? Hogy érzékenyek vagyunk-e egymás „jajj” kiáltásaira?” – mesélte Zrinyi Gál Vince, a darab rendezője.
A darab rávilágít arra, hogy az emberek életét nem cselekedeteik, hanem az őket körülvevő események határozzák meg. A történet a Nemzeti Múzeum lépcsőjén történtekkel kezdődik és ér véget. Két nyomozó próbálja kideríteni az ügy hátterét és párhuzamosan mindent elhallgatni a nyilvánosság elől. Mindeközben látjuk, milyen események befolyásolják Bauer életét, mi vezet a tizenhét éves fiú önégetéséhez. A darab nem dokumentarista. Fikció, melyben azokra a kérdésekre keresik a művészek a választ, hogy hogyan befolyásolja a hatalom az emberek életét, mi ellen és miért érdemes tiltakozni, és hogy van-e értelme a hősiességnek a XX. század borzalmai után. Egy abszurd és kegyetlen világ tárul a nézők elé, amiben a legijesztőbb, hogy a világ a valóságban is ilyen.
Színpad: Cseh Renátó, Török Adél
Jelmezek: Pirityi Emese
Zeneszerző: Futó Balázs
Cselló: Ölveti Mátyás
Hangmérnök: Belényesi Zoltán
Rendezőasszisztens: Zágoni Nóra
Műszaki vezető: Mervel Miklós
Rendező: ZRINYI GÁL VINCE
