Az ősi szerepek, hősök és az általuk megtestesített eszmék átalakulása vetette fel az újraértelmezés igényét. Szellem és anyag, művész és iparos klasszikus ellentéte az előadás világán belül a zene, a mozgás, és a színészek, táncosok kifejezőerejének köszönhetően kozmikussá tágul. A Kalevala ősképei, az elemi emberi gesztusok, a mítoszt megjelenítő testek- hangok az időből kilépve/ az időnek alárendelve kapnak kifejezési formát.
„Ezer tavon beállott
Ezer jégtükör és tarolt fehérség.
Rókák és szomorú szemű hiúzok
Élnek itt nyomorultul - ím: a Semmi.
Mintha isteni fegyverek közismert
Gyakorlótere lenne: itt varázsolt
Gyerekként Zeusz, itt dobált Thor isten
Műanyag kalapácsot, itt tanult meg
A Természet erőt mutatni - végül
Belehíztak a rombolás övébe,
S Délre mentek, ahol nemes borokkal
Koccintottak az elhagyott vidékre."
(Szálinger Balázs)
Nils Petter Molvaer norvég kortárs hangművész, jazz zenész, komponista. Különleges atmoszférájú, az északi népekre jellemző, kristálytiszta lelkiségből ihletett kompozíciói, hallatlan érzékenysége és improvizációs intelligenciája keltette fel a koreográfus figyelmét. A Forte egy korábbi előadásában már hallható volt egy zenei részlet tőle.
„A Horváth Csabával első ízben dolgozó Mucsi Zoltán (Vejnemöjnen) és A tavasz ébredésében már feledhetetlent alakított Horváth Lajos Ottó (Csapos, Sör) játéka egyenesen mérföldkőnek tűnik. A szálkás, inas testű Mucsi, és a nagyerejű, korpulens Horváth Lajos Ottó olyan kihívásoknak felel meg, olyan mértékben tud partnere lenni a mozgásszínészként magasan képzett játékosoknak és az előadásban szereplő táncosoknak, hogy az ember szinte a szemének sem hisz." (Halász Tamás)
Írta: Szálinger Balázs
Zene: Nils Petter Molvaer
Dramaturg: Gyulay Eszter
Díszlet: Antal Csaba
Jelmez: Benedek Mari
Fény: Payer Ferenc
Hang: Kondás Zoltán
Rendező-koreográfus: Horváth Csaba