Nem emlékszik milyen volt az élete mielőtt beköltözött a bérházba egy barátnőjével Fatimaval. Arra sem emlékszik, hogy egykor egy arab hercegnő volt. Mint minden este zuhanyzás után a naplementénél alszik el a nappali kanapéján. Mintha egy keleti csipkerózsika lenne, három férfi próbálja csókjával felébreszteni: a szomszéd a szemben lévő lakásból figyeli az alvót, átjön a lakásba és megcsókolja: hirtelen azonban abban az üvegben találja magát, amely a kanapé előtt lévő asztalon állt. A második, Fatima barátja bennragad a liftben majd alig a csók elcsattanása előtt a féltékeny barátnője leszúrja. A lakótömb házmesterét is, aki hallja a csövekben csorgó vizet, odacsalja a vágy, hogy megcsókolja a kanapén fekvő alvót.
Annyira öreg és csúnya, hogy végül mégis csak magához téríti az elátkozott Franziskát.
Roland Schimmelpfennig az egyik legismertebb és legtöbbet játszott kortárs német szerző. Az arab éjszaka című drámáját 2001-es stuttgarti ősbemutatója óta több németországi és európai színház is műsorára tűzte. A többnyire magukban beszélő szereplők egy tízemeletes panelház foglyai, akiket egy fullasztó júniusi éjszaka terel össze, és akik saját álmaikból és fantáziálásukból egymáséiba révedve végül közös történetben fonódnak össze. A darab Az ezeregyéjszaka meséire utalva már címével is jelzi, hogy a lakótelepi közeg szürreális események terepévé alakul, ahol a résztvevők kívülről látják magukat és a többieket, és mintha mesét mondanának, számolnak be, hogy éppen mi zajlik a szemük előtt, illetve vetítik előre, hogy mit fognak tenni a következő pillanatban. Ez az epikus, elmesélő elv teszi lehetővé, hogy a nagyon lírai szöveg végül a nézőkben is történetként csapódjon le.
„egy romantikus, lírai darab, amely szerint a hétköznapi életen túl vár ránk a szépség és nagyszerűség birodalma." (Ulrich Deuter, kritikus)