Concerto Grande IV.

A londoni utcák nyomorában élő koldusfiú és a paloták aranyfényében nevelkedő trónörökös egy napon egymás tükörképére ismer – és helyet cserélnek.

Mindnyájan függők vagyunk – legyen az társ, pénz, szerencsejáték vagy épp valamilyen káros szenvedély. Szücs Zoltán saját élményein keresztül mutatja meg a pusztító függőség hatásait, de nem szomorú önvallomást ír: nevetéssel oldja a fájdalmat, és velünk is megláttatja gyarlóságainkat.