Csillogó világot építünk magunknak, amiben minden szép és jó. Az online kultúra, amiben élünk ezt követeli. Hogyan lehet a legszebb arcunkat mutatni másoknak és önmagunknak? Az énképünket egy online világ hamis képeihez illesztjük.
Kénytelenek vagyunk a meg nem tűrt, ciki részleteket, a kevésbé ragyogó tartalmakat valahova betuszkolni, eldugni.
A titok egy történés, érzés, tudattalan impulzus, motiváció, vágy, erő, információ, valami, amit elrejtünk a világ és sokszor önmagunk elől is. Egy kis szikra elég ahhoz, hogy a mindig bennünk lévő, lebegő titkokból, információkból valami erőre kapjon és megjelenjen az életünk könyvében. Az események, amik történnek velünk, arról mesélnek milyen feltáratlan képzetek futnak bennünk, mikor kitárjuk a tudatalatti birodalmunk ajtaját. Ezernyi érzés raktára nyílik fel: a magány, a magunkra záródás, kirekesztettség, az önbántalmazás, az önmagáért való szenvedés, árulás, féltékenység, irigység, a veszteségtől való félelem, önbecsapások és önmegcsalások tárháza. Mindezt másokkal játsszuk, mint egy színdarabot. Tudattalanul szerződtetjük életünk színterének szereplőit, akikkel meg tudjuk élni mindazt, ami belülről fakad. Valójában mi magunk vagyunk az írói a történetünknek. Egy szerelmi történetet láthatunk, amiben nyomon követhetjük, az elrejtett titkokat és a titok által szőtt történéseket. A valódi kérdés: Hogyan tudunk kiszabadulni a múltunk szorításából? Meg tudjuk-e állítani a titkok sokszor felkavaró hatásait az életünkre?
Szembe tudunk-e nézni, azzal, amit lezártunk magunkban?
Táncművészek: Emanuela Santonocito, Somogyi Zita, Győrfi Erik
Jelmez: Nemes Nóra
Díszlet: Nagyváradi Szandra
Zene: Nagy Teodóra
Dramaturg: Nemes Orsolya
Koreográfus: Nemes Zsófia
Támogató: NKA
A mindennapjainkhoz hasonlóan sok humorral és persze sok aggodalommal megírt, lebilincselően izgalmas, rejtvényhez hasonló kortárs Lear-parafrázist Máté Gábor rendezi.
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
