Joe Dipietro vérbő komédiája generációs különbségekre épül: az időseknek mindig első a család, a fiataloknál ez bizony már nem ilyen egyszerű.
Részlet a Revizor kritikájából:
„Egy színpadon látni például Lázárt, Benedek Miklóst és Lukáts Andort, ez nagyon jó, kivált akkor, ha ők is élvezik nemcsak a darab kínálta helyzeteket és dialógusokat, hanem az együttjátszást. És élvezik: állandó félmosoly a szájak szögletében, a színpadon és a nézőtéren.”
Részlet a 7ora7 kritikájából:
„…a legjobb az egészben a négy remek színész összjátéka, ahogy hibátlan ritmusban és összhangban passzolgatják egymásnak a mondatokat és a poénokat, és ahogy ebből a négyféle karakterből összegyúrják azt a szívmelengető nagyszülőséget, elnyeléssel és akolmeleg biztonsággal egyaránt „fenyegető” családi kavalkádot, amiből Nick, az unoka menekülne, és ahová majd mindig visszavágyik. A Szabó Kimmel Tamás által alakított unoka pedig hagyja játszani a nagyszüleit, ahogyan egyébként a színész is örömmel asszisztál a négy idősebb kolléga jutalomjátékához.”
Részlet a ványabácsi kritikájából:
„…aki szereti, ha egyik szeme sír, a másik nevet, és különös örömet szerez neki, ha magára ismer, annak feltétlen ajánljuk. Akár a nagyival közösen!”